Kedves Közönségünk!
Anti sírt, és délután hazament Pestre. Hiába mondtuk, hogy jó a fényképarca, sírt amikor visszanézte a tegnapelőtti videót. Szeretem, amikor sír, de ő nem szereti, hogy szeretem. Félrehívott: "Juditka nem az a baj, hogy penészes zeller vagyok, hanem az, hogy, nem mondok semmit."
Utálom, ha Juditkának szólít, de ő szereti, hogy utálom. Tomi mondta neki, hogy nagyon nagyokat mond, és, hogy ő a mestere, felnéz rá, de Anti fél. Fél, hogy érzelgősnek látják, fél, hogy nem elég férfias. Szégyelli a kerekes széket is, hiába tagadja. Felment Pestre, és azt mondta, fejezzük be nélküle a werkfilmet. Kérte, hogy szedjük le a videóit a blogról, mert szerinte ez a film az ember és a nő tragédiájáról szól - és nem róla.
Üdvözlettel:
Judit(ka)
